|
Mindenkinek van valaki, akit bálványoz, akire felnéz, akit tisztel, akire hasonlítani akar. Általában a külsőlegek vannak első helyen. Mindenki ugyanolyan egyenes és szőke hajat szeretne, mint Britney, hasonló csillogó ruhákban szeretne járni, mint Paris Hilton. Vagy remélve, hogy híres lesz és menő létrehoz egy bandát, és a próbateremben alap, hogy a Fall Out Boy-os poszterek tekintenek vissza. Persze ha az illető a zenében nem talál annyi örömet, még mindig ott a sport. Ha már nem értesz a húrokhoz, még lehetsz izmos.
Szóval hasonlítani szeretnénk valakire. Ugyanolyan sikeresek/szépek akarunk lenni, mint a plakátokról visszamosolygó emberek. Makulátlan életet szeretnénk, mint amit nap mint nap látunk a tévében, és hiába tudjuk, hogy ez csak egy idilli kép, megpróbálkozunk vele. Jobbak akarunk lenni. Többek.
De miért választunk példaképet, és miért azt, akit?
Emlékszem 2éve felfedeztem új számokat, teljesen más stílusban, mint amilyeneket addig hallgattam. Persze neten is megnéztem az adott “művet” és még jobban megkedveltem azokat. Egy idő után a rabjukká váltam, és megfogalmazódtak bennem különböző gondolatok. Nem, nem azzal kapcsolatban, hogy én is olyan hajat szeretnék, vagy hasonló ruhákban szeretnék járni..
Ami a leginkább megtetszett bennük, hogy felvállalják magukat, és amit csinálnak nem azért teszik, hogy minél többen felfigyeljenek rájuk, és celebbé váljanak (Igen, tudom, hogy ez egy felkapott szó, éppen ezért használom : d), hanem mert nekik ez tetszik, és ezt képviselik. [de ettől még nem a példaképeim..]
Szóval a lényeg.
Nekem sosem volt példaképem. Pontosítok. Ismert ember sosem volt. Ha megkérdezték, kire szeretnék hasonlítani, ugyanazt a két embert mondtam habozás nélkül. Anya és apa. Ők ketten egy olyan értéket képviselnek a szememben, amit soha senki nem fog utolérni és túlszárnyalni. Olyan akarok lenni, mint ők. Aki tudja mit kell tenni és hogyan, aki minden helyzetben tudja, mi a helyes megoldás. Aki ha elront valamit nem adja fel, hanem tovább küzd. Aki becsületes, és őszinte minden helyzetben, valaki aki a jót képviseli. Valaki, aki önzetlen.
Egyébként is..
Hogyan tudnék rajongani egy olyan emberért, akivel még soha életemben nem találkoztam? Akivel még életemben egy szót nem beszéltem? Valakiért aki egy teljesen más világban él, mint én?
Ezért nem értem, hogy kislányok és kisfiúk miért vannak úgy oda egy -egy emberért? Miért istenítik őket? Mert a tv-ben csodásan néznek ki? Élőben lehet fel sem ismernék, mert a tonnányi mennyiségű smink nélkül teljesen átlagos külseje van, megkockáztatom, smink nélkül rettentően ronda.
Vagy azért sztárolják a sportolókat, mert minden meccsen fitt, és a legjobb a csapatban. De honnan tudjuk, hogy milyen áron? Lehet nincsen saját élete, vagy az edző utasította a többieket, hogy senki más nem kerülhet kapu közelébe csak az AZ egyetlen ember. Végeláthatatlan listát tudnék írni erről.
És végül egy kérdés saját magamnak: szeretnék-e példakép lenni?
A válaszom egy határozott nem. Maximum majd a jövőben a gyerekeimnek, de addig köszi nem. Nem tudnék úgy élni, ahogyan mások elvárnák. Önmagam szeretek lenni elvárások és követők nélkül. |
