|
Divatban vagyok, boldog vagyok!? |
 |
 |
|
Írta: zita bu.
|
|
2010. május 05. szerda, 19:37 |
|
“A divat koncepciója a hit nélküli létezésnek állít szobrot és róla fest képet. De végülis, annyira nehéz gyönyörűnek lenni és annyira megerőltető állítani, hogy hercegek és hercegnők vagyunk. Ez mind hiábavaló, mind el fog múlni, mind tovaszáll. nem visszük őket magunkkal. Az egész csak megalománia, semmi de semmi más…”
És tényleg.. vannak emberek, akik túl sokat adnak a látszatra. Arra, hogyan néznek ki. Persze jó dolog az ápoltság és igényesség, viszont nem bírom felfogni, minek kell minden napra egy vadiúj ruha. Őszintén csodálom azokat, akik nem sajnálják kiadni a pénzt mindenféle drága ruhára, amit egy alkalom után kidobnak. Sokan irigykednek rájuk.. pedig ezek az emberek a legboldogtalanabbak köztünk.
Miért?
Végülis szép ruháik vannak énagy valószínűséggel jó anyagi hátterük van, bármit megtehetnek. Vezethetnek autót 17 évesen,minden szünetet a Balaton melletti hétvégi házban töltenek, minden napjukat úgy élik meg, mint egy nagy bulit.
Negatívum a pozitívumban, hogy ezek az emberek nincsenek megelégedve a külsejükkel, előfordulhat, hogy nincsen saját véleményük. Velem megesett már párszor, hogy nem tudtam eldönteni, hogy egy boldog és felettébb sikeres emberrel hozott össze a sors, vagy olyannal, aki a Colgate mosoly mögött idegileg kivan.
Persze sokan álmodnak hatalmas karrierről, hírnévről, sikerről, csillogásról és szépségről. De van egy pont, ahol a megfelelési vágy eluralkodik rajtunk és semmi más nincs ránk hatással.
De vajon mikortól beteges a “másnak lenni akarás”?
Nagyobb mell, kevesebb zsír, feszesebb derék, festett haj, színes kontaklencse, magassarkú. Ezek már az önmarcangolás jelei lennének? Lehetsz olyan ember, amilyet csak szeretnél. Rajtad múlik. Te ki akarsz lenni? |
|
Módosítás dátuma: 2010. május 05. szerda, 19:37 |