|
Csúnyából szép, kicsiből nagy. Kevesebb zsír, még több haj. Tehát a téma: plasztika.
Hónapról- hónapra, évről- évre egyre többen keresnek fel különböző szépségcentrumokat. Igaz leginkább nők, de az utóbbi időben még a férfiak is rákattantak a szépítő szenvedésre.
Ezen csodálkoznunk kellene? A médiában mindenhol (legyen szó reklámokról, pletyka lapokról és bizonyos műsorokról) megpróbálják belénk sulykolni, hogy csak akkor élhetünk teljes életet, hogyha úgy nézünk ki, mint egy modell. Szép test, makulátlan bőr, nagy mellek, szőrtelen lábak, mindig tökéletesen haj.. és akkor még nem is említettem a kozmetikumokat, és az aktuális divatot.
Az interneten találtam egy statisztikát. Érdekes, hogy a legtöbb nő a mellével elégedetlen, mindamellett, hogy sokan szebb arcot szeretnének vagy dúsabb ajkakat. Sokan biztosan eljátszottak már a gondolattal, hogy nagyobb mellük, laposabb hasuk van. Bevallom, bennem is megfogalmazódtak már hasonló gondolatok, hiszen mint mindenkinek, nekem is vannak gondjaim a testemmel. Aztán egy délután láttam egy műsort a tv-ben, amit velem egyidős emberekkel készítettek. Meglepő vagy sem, sokan már ajándékba adják a (legtöbb esetben felesleges) műtéteket családtagjaiknak, barátaiknak.
Talán állást kellene foglalnom a plasztikai műtétek kérdésében, de nincsen egyértelmű válaszom. Hogyha idejönne hozzám valaki és azt mondaná, hogy itt van 2millió forint implantátumokra, biztos visszautasítanám, mert mindenképpen fenn áll a szövődmények lehetősége. A pénz mellett ez az, ami eltántorít a tökéletesre formálódástól.
Egyébként is miért akarunk jobban kinézni? Úgy értem, mindenki saját maga miatt választja a műtétet, vagy inkább másoknak akar megfelelni?
Van, hogy elképzelem, mennyivel szebb is lehetnék, hogyha belemennék a plasztikázásba, aztán meglátok valakit, akiről tudom, hogy plasztikai műtéten esett át, és az eredeti kinézetéhez képest nem hogy csinosabb, csúnyább lett. Én nem akarok modell, címlaplány vagy menő vállalkozó lenni. Vetkőzést sem tervezek, tehát nincsen szükségem mű dolgokra, sem hosszabb hajra. Ráadásul azokat a hibákat, amiket észreveszek magamon, nem biztos, hogy más is észreveszi. Plusz, ami nekem hiba, másnak nem biztos, hogy az.
Persze mint mindennek, ennek a dolognak is van egy másik oldala. Van, aki nem azért fekszik kés alá, mert tökéletesebb akar lenni, hanem az eredeti mivoltát szeretné viszontlátni a tükörben, mert vannak emberek, akik túlélnek egy balesetet, de közben eltorzul a bőrük, megégnek, vagy maradandó sérüléseket szenvednek.
Mondják ugyan, hogy a szépségért meg kell szenvedni. De ki szeret szenvedni, ráadásul drágán?
Említettem már ugyan, de leírom még egyszer. Nincsen olyan ember, aki ne találna egyetlen hibát sem a testén, de előnyös ruhákkal, odafigyeléssel és önbizalommal tehetünk azért, hogy képesek legyünk elfogadni önmagunkat.
Mi az, amit mindig szem előtt kell tartanunk? Azt, hogy a szépség relatív. |
